...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."


dyke.freeblog.hu

hétfő, október 10, 2005

önreflexív álszonett

mennyi öncsalás fér el egy életben?
kérdések őszintesége tör rám.
tudatos a választás, vagy véletlen?
állok az új ösvény előtt ostobán.

a kép friss, még életlen.
törött tükörben torz minden arány.
mi lesz,ha mégis tévedtem?
ha nem én lépek ki a doboz másik oldalán.

mélyre ásni,felfedezni, ahol nincs én
azt a maszkot megkeresni, szétcibálni
önmagammal szembenézni. merném?


igen. és most nyomok egy resetet
idegpályáim és a tükörvalóság mentén
újraírva, átjavítva az elcseszett történetet.


írta piszlicsáré ügyek@ 11:08 de.