|
|
...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és
foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok
szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját
magamnak is."
dyke.freeblog.hu
|
|
|
kedd, november 22, 2005
Damaged People
We're damaged people
Drawn together
By subtleties that we are not aware of
Disturbed souls
Playing out forever
These games that we once thought we would be scared of
When you're in my arms
The world makes sense
There is no pretense
And you're crying
When you're by my side
There is no defense
I forget to sense
I'm dying
We're damaged people
Praying for something
That doesn't come from somewhere deep inside us
Depraved souls
Trusting in the one thing
The one thing that this life has not denied us
When I feel the warmth
Of your very soul
I forget I'm cold
And crying
When your lips touch mine
And I lose control
I forget I'm old
And dying
írta piszlicsáré ügyek@ 8:25 du.
Hamvas Béla: paidokratia
Üldögélõ így szólt Rózsapalásthoz:
- Az államok fölött rendetlenség lett úrrá. A dolgok annyira bonyolódtak, hogy a bennfentesek tudása csõdöt mondott. Mit kellene tenni?
- A régiek azt mondták, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni; a régebbiek azt mondták, hogy egy vademberre; a még régebbiek azt, hogy egy asszonyra.
- És mit mondasz te?
- Tekintet nélkül arra, hogy az államokban a rendetlenség, vagy a rend az úr, a hatalmat egy ötéves gyerekre bíznám.
- Miért nem vállalod magad?
- Mert még különbséget tudok tenni a jó és a rossz között; mert az embereket hasznuk, és nem arcuk szerint ítélem meg; mert kezem már a munkához szokott és elfelejtettem játszani; mert azt hiszem, hogy jó király lennék, ha az embereket boldoggá akarnám tenni; végül pedig, mert már tapasztalt vagyok.
- Öreg vagy és bölcs. De mondd, ha már tudsz, nem vagy-e tudatlan? Ha bûnös, ártatlan? Ha nem cselekszel, nem nyerted-e vissza a tevékenységhez való erõt? Ha már megértél, nem vagy-e újra gyermek?
- A mai embert a végzet elérte. Az államok fölött rendetlenség lett úrrá, s a dolgok már annyira bonyolódtak, hogy a bennfentesek tudása csõdöt mondott. Hogyan történhetett? Azt hitték, hogy a kis rendetlenséget a kis tudású ember szûnteti meg, a nagy rendetlenséget a nagy tudású, az igen nagy rendetlenséget az igen nagy tudású. Reálisnak hívták azt az embert, aki ravasz volt és elvetemült. Ebben az emberben,
mint a régi mondás szól, egyesült egy angyal tudása és egy ördög tapasztalata. Gondolata mögött hátsógondolat van, hitében rosszhiszemûség. Senkiben sem bízik, minden szóban kételkedik. S amikor már tele van hátsógondolattal, rosszhiszemûséggel, bizalmatlansággal és kételkedéssel, mert mindenkirõl feltételezi, hogy hazug és tolvaj és hiú és szívtelen, akkor azt hiszi, hogy a világot tökéletesen és kívül-belül megismerté. Meg van gyõzõdve arról, hogy a kapzsi szerez vagyont, és komisznak kell lenni annak, aki tekintélyt kapott. Nos, szedd össze mindazt, amit mondtam: ravasz és elvetemült, rosszhiszemû és bizalmatlan, kételkedõ, és tele van hátsó gondolattal, mondd, milyen az ilyen embernek a világ? Egy sereg pimasz és nyegle gazfickó marakodása a hatalomért, a vagyonért és az élvezetekért. Ez az az ember, akinek nincsenek illúziói, s amikor valaki azt mondja: nemes, hunyorgatva válaszol: én tudom. Õ az, akit az élet megtanított. Õ az, aki az iskolát kijárta. Megtanulta azt, ami közönséges és aljas és alattomos. Fontos, hogy túltegyen a csalókon és a sikkasztókon és a hazugokon és az útonállókon és a terroristákon. S amikor az elsõ nemzedéken túltett, olyan gyermeket nevelt, aki rajta is túl tett. A következõ nemzedék ezen is túltett, és az erre következõ még ezen is. Végül a gazdagságban, piszokban, rondaságban és erõszakban mindenki olyan tapasztalt lett, hogy egymás eszén már nem tudtak túljárni, egymást nem tudták becsapni, és nem tudták egymást hátulról leszúrni. Most már egymásnak egyetlen szavát sem hitték el, egymásról csak ordenáré erõszakot feltételeztek, semmi mást. Az gyõz, hitték, aki nagyobb gazfickó, és elkövetkezett az idõ, amikor mindenki egyforma gazfickó lett. Így aztán az államok fölött úrrá lett a rendetlenség, és már a bennfentesek tudása is csõdöt mondott. Mindenki olyan reális lett, hogy semmit sem hitt el. Íme az ártatlanságát vesztett, bukott emberiség, amely azt hiszi, hogy a benne levõ romlottság értelem. Ezért mondják a régiek, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni, mert a paraszt még nem romlott; ezért mondják, hogy a hatalmat egy vademberre kell bízni, mert a vadember ártatlan; ezért mondják a még régebbiek, hogy a hatalmat egy asszonyra kell bízni, mert az asszony tapasztalatlan. A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni. S ezért mondom én, hogy az uralmat egy ötéves gyermekre kell búzni, mert a gyermek nem reális. A gyermek nem korlátolt, nincsenek elvei, nem tud se jóról, se rosszról, csak nevet és játszik. A játék pedig a legnagyobb misztérium: ez a szellem gyöngédsége. A gyermeknek van szíve és nincs elõítélete, nem ismeri a hatalmi viszonyokat, és az uralmat hamarabb unná meg, semhogy megbukna. Milyen megkönnyebbülés! A realitásban meghülyült szív után végre
valaki, akinek nincs tapasztalata, hanem kedélye, akinek nem az élvezet a fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, nem a vagyon, hanem a szépség. Láttál már gyermeket a homokban ülni és játszani? Nincs nála komolyabb lény. Több: nincs szakszerûbb. Amit tesz, azt jószívvel és odaadással teszi. Isten elemi alkotó szenvedélye még frissen él benne. Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot,
hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, és nem érti a virágot, a szép leányt, az éneket és a verset. Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben tudom, hogy Istennek van szíve, hogy harmatos és üde és kedves, mint a gyermek. Isten játékai
vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Mi lenne, ha neki is elõítéletei lennének? Ha korlátolt lenne és elfogult? Ha ravasz lenne és rosszhiszemû és gyanakvó és bizalmatlan, és hátsó gondolatai lennének? Mi lenne, ha reális lenne? Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat és a minisztereket, hogy tanuljanak tõle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat
komolyan venni. Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van. Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni. Dolgozni? Nem. Játszani. Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni õket. Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megõrizni
az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.
- Hol?
- Ahonnan jöttünk és ahová megyünk.
írta piszlicsáré ügyek@ 10:38 de.
vasárnap, november 20, 2005
a világháló transzcendenciája
vasárnap reggel 8.46. power on, monitor bekapcsol. titokzatos parancsok, ellenőrzőkódok rohannak a képernyőn fehéren, pirosan. felhasználónév. begépelem. jelszó. begépelem. 8.51 elindítom a böngészőt. elegáns mozdulat ctrl+t. kisujj+mutatóujj. hétszer ismételt mozdulat. hét ablak nyílik.lássuk csak. először is olvassunk híreket. első ablak index. egér, jobb mutatóujj, balgomb, katt. bonyolult folyamatok lépnek működésbe.TPC és IP protokollok, aztán FTP és HTTP protokollok felfoghatatlan útvesztőjében keringenek szerverek és kliensek között a requestek, meg a csomagok framekre bontva bújnak át alhálózati maszkokon, alapértelmezett átjárókon.
a monitoron megjelenik az első cikk. plágiumper. végzés maddie ellen - a frozen néhány taktusa lopott, pedig milyen jó kis nóta. leépítés a közigazgatásban, a tervek szerint kidurrantják az állam vízfejét. hahaha - kommentálom magamban. túl hamar hozták nyilvánosságra az XP egyik hibáját - még jó, hogy linuxom van. most közelre fókuszálok - kettős halál a 4-es főúton - mikor lesz már autópálya? Budapest fölött derült az ég, 3C˚ mértek - ma is szétfagyok. de mi van a szomszédban? eltűnt szubota erzsike? ki a franc az? nem is érdekel, hogy mi van az ukránoknál. benzin 160-ért, cigi 120-ért, egyenesen leszarom. nincs kocsim, a cigit meg még meg tudom venni 460-ért. mondjuk már nem sokáig, de legalább nem rohad el a tüdőm.
ide nekem a bulvárt! már megint ócska. exbardpittné az év embere, de félmeztelenül, és lászló boglár kormányszóvivő nem hajlandó táncolni az armani öltönyös gyurcsánnnyal. hová jutott a világ? mi az, hogy a sajtófőnök nem akar minimum egy tangót ellejteni a miniszterelnökkel. talán büdös a szája országunk díszének? ha batiz nyilatkozta volna ezt, még megérteném. mégse keveredjen egy balközép miniszter ballib ocsúval. még ráfogják, hogy ferdehajlamai vannak. azért a társadalom 10%-a felállva tapsolna az előadás után. na de, hogy lászló boglár nem táncol vele. skandallum. mit képzel ez magáról?! lehet, hogy nem is tudnak táncolni. fényképen még csak-csak, de kamerák előtt már nem lehet imitálni a denszet. javaslom, hogy utólag szavazza meg a t. ház a 2006-os költségvetés kiegészítéseként a klasszikus és modern táncokat oktató tánciskolában vett leckék bruttó kölcségeinek megtérítését. végre valamiben a legjobbak leszünk. mér? szerinted melyik ország miniszterelnöke és sajtófőnöke táncolja le a parkettről ginger rogerst és fred astert? vannak terveim is. kezd elszaladni a fantáziám. ha én lennék az impresszáriójuk, tutira elintézném, hogy fellépjenek az európa parlament pénzügyi bizottságának ülésén. gyurcsány, echte hortobágyi csikósruhában tömött harcsabajusszal az orra alatt, ustorral a kezében, boglár pedig menyecskeruhában pompázna nemzeti szalaggal a hajában (érzékelhetően vastagabb vörös csíkkal), és butykossal a fején. később kovács energiaügyek lászlót kérném fel porondmesternek. elszalad a fantáziám, szilajul, tüzesen kergetve a tipikus magyar á(ó)lomképeket. a bús magyar sors kényszervállalkozó betyárján keresztül, az én és a kisöcsém frakkos kapitalista nemtörődömségéig. amikor a függöny legördül majd feri és boglár produkciója után, a cohibát szívó bizottság, bourbonnal koccint a magyar euro 2006-os bevezetésére. mi ez a hideg szutyok a kezemen? bazmeg, már megint a bilibe lógott a kezem!
na elég volt mára az indexből - a másidik ablakra kattintok. origo. kiindulási pont. leesett az első hó Borsodban. megyek is hóembert építeni. józsef attilát megnézem. örök elmúlás. tegnap a magány volt. csupa depis versek. most valahogy nem illenek sem a hangulatomhoz, sem a napsütéses, ám zimás november reggelhez. üzleti negyed: gazdag gazdi több zsét költ a pincsijére. nahát! ezt eddig még csak nem is sejtettem! így lopódzik be a bulvár a bussinessbe. filmklub: szíj jakab bérgyilkos lesz. na persze, my name is bo. bimbo. hehehe. evangélium: újra együtt a fugees. szerettem őket- ready or not? nanana! vasárnapi oroszpók. ja, hogy leonov franciakulcsa a kolera házában áll. ezt eddig nem tudtam, de ha ez biztos, akkor kímélni kell a májamat és az epémet, ma mindenképpen vigyáznom kell a szöcskeevéssel. a vénusz szemben áll a holddal - írják - ez az egyetemes szeretet napja - hahaha. nicolas sarkozy, franciaország belügyminisztere reformokat akar. franciaország kiutasítja a zavargásokkel gyanúsítható külföldieket - mondta. magyarán dögöljenek meg otthon az arabok, ha a demokrácia büdös volt. népszerűségi indexe az egekbe tör.
na jó elég volt a hírekből. a gaim ablakra pillantok. csak két őrült van még rajtam kívül ébren, pedig már 10.48 van. még hallgatok. itt az ideje, hogy szívjak pár slukkot a 460-as cigiből. messze van ukrajna. a harmadik ablakban nyitva van a blogom, ahová időközben szorgalmasan írok. a negyedik ablak, egy buziportálra néz a tengerpart helyett. az ötödik a yahoo. nincs levelem. piszkos banda. a hatodik a szent keresőmotor, a gugli, ha gyorsan keresni és találni akarok. ez lenne a krisztusi kopogtatás XXI. századi alternatívája? a hetedik ablak az OSZK. ahol elektronikus olvasnivalót lapozok. hét ablak. hét dimenziója az életnek. hét szelet a világból. hét én. tudtad, hogy a hét mágikus szám? heten vannak a gonoszok is, meg a világ csodái. nekem kellene a hetediknek lenni, józsef attila prófétálása szerint. a hét ablak nyomán hét belső kapu nyílik meg bennem. hét oktávon rezgek. hét oktáv, mint a zongorán. 1. kövek, 2. növények, 3. állatok, 4. emberek, 5. neofiták, 6. adeptusok, 7. istenek. mindben benne vagyok és egyikben sem. posztmodern identitásom hét cserépre hullt. prizma vagyok, képtelen arra, hogy a lét hatféle színét az ibolyát, a kéket, a zöldet, a sárgát, a narancsot, és a vöröset egy hetedikben a fehér fényben egyesítsem. a belém lépő sugarak lélekcserepeim felületén megtörnek, az alján külön-külön torzulva visszatükröződnek. nincs totál reflexió. a leképeződés tőlem függ. hallgatok. izolálom magam mindentől. becsukom egyenként a hét ablakokat. leütöm az utolsó mondatokat. behunyom a szemem. és végre átengedem magamon a színeket. minden szivárványos lesz belül. eltűnik a szomorúság, a levertség, a bizonytalanság. mandalává leszek, melyet az idő színes homokjából szórt a földre egy ősi istenség, s melyet egyetlen kézmozdulattal elseper.
írta piszlicsáré ügyek@ 11:25 du.
szombat, november 19, 2005
Taj Mahal
azt mondják holdfényben a Taj Mahal láthatatlan lesz. Az ezüstös fényben eltűnnek alabástrom tornyai, ködként oszlik szét hatalmas kupolája, áttetsző lesz finoman csipkézett márványhomlokzata. a hatalmas síremlék a hajnal rózsaszínje, és a nappal narancssárgája után az éjszaka metafizikájába olvad. az élők eltávoznak, a holtak egyedül maradnak. két pompás és magányos szarkofág. az egyik Arjumand Banu Begumé, a szeretett asszonyé, akit férje Mumtaz Mahalnak [a Palota Magasságossága] szólított. a másikban Shah Jahan nagymogul nyugszik arra várva, hogy ezer meg ezer élet után újra Mumtaz szemeinek nyugodt tavában pihenhessen meg tekintete. azt mondják, hogy a nagymogul második felesége nemcsak szépséges, hanem bölcs, és önzetlenül adakozó asszony volt. nem csupán felesége, ágyasa, szeretője, gyermekei anyja volt a nagyhatalmú királyi férjnek, hanem társa, barátja, bizalmasa, tanácsadója, támogatója és tetteinek legfőbb bírálója is. Amikor tizennegyedik gyermekük születése után röviddel halálos ágyán feküdt, utolsó kívánsága az volt, hogy Shah Jahan építtesse meg soha el nem múló szerelmük emlékművét. egy sírboltot, melyhez foghatót még nem látott a világ. a nagymogul teljesítette Mumtaz kérését, huszonkét éven keresztül húszezer munkás, és ezer teherhordó elefánt szolgálta a földkerekség legszebb és legszomorúbb nyughelyének, a Taj Mahalnak [a Palota Koronája] építését. a hibátlan fehérmárvány falakon huszonkétféle féldrágakő közte ceyloni zafír, tibeti türkiz, afgán lapis lazuli égő fénye hirdeti, hogy itt nyugszik a legdrágább.
azt hittük, amikor még volt hitünk, hogy a mi szerelmünk örök, nem múlhat el soha.
- csak az igaz, ami örök- mondtad.
- ez igaz, mert örökre szól - válaszoltam.
mondani kevés volt, és tenni sem volt elég.
perszehogy emlékszem. a libriben megvettük a Taj Mahalt. elsősorban játékot, másodsorban szimbólumot vásároltunk. közösen akartuk kirakni, majd a falra akasztani. aztán, amikor elkezdtük összeilleszteni a darabjait, valami elkezdett széthullani bennünk. abbahagytuk. csak keresgéltünk, válogattunk az érzések között, mint ahogyan a kép darabjait szortíroztuk.
- ezt rakd ide jobbra, mert ez lesz az ég -mondtad.
- várj kikeresem neked az összes égdarabot - válaszoltam.
és kikerestem neked az összes égdarabot magamból. odaadtam mindent,amiről azt hittem, hogy tetszeni fog neked. eltitkoltam azt, amiről azt hittem, hogy elriaszt tőlem.
tegnap itt járt egy ismerősöm, aki azt mondta: - én a kapcsolat elejét szándékosan nagyon elrontom. megmutatom a legrosszabb oldalamat. és aki azután is megmarad, annak megmutatom az erényeimet, és egyre jobb és jobb lesz minden.
egyik sem jó, mert a kezdet kezdetén kizárólagosan egyoldalú képet igyekszik mutatni, és ezért hazug.
miért rettegünk megmutatni magunkat annak, akit szeretünk?
fáj. nagyon fáj. szétszakít az egész szerelmünk megoldatlansága. az, hogy nem tudtam a társad, a barátod, a tanácsadód, a támogatód, és tetteid legfőbb bírálója lenni. és nem engedtem, hogy te ugyanez legyél nekem.
és most a közös játék, a szerelmünk halotti torát üljük. a Taj Mahal által megszemélyesített szimbólum a múltba hullott vissza. mintha nem is létezne. mintha soha nem is lett volna. még álmainkban sem juthatunk a közelébe.
valami eltört, talán örökre. és ha örökre tört, akkor igaz? csak ez az örök lehet igaz?
azt írod: a Taj Mahal az elmúláson is túlmutató Örök Szerelem és Odaadás jelképe, de tökéletes harmóniája miatt felette áll minden szélsõséges érzelemnek (még a pozitívaknak is), indulatnak, a kimozdíthatatlan belsõ békét szimbolizálja. s hogy ez mindkettõnkben megvan - lelkünk mélyén -, és erre elõbb-utóbb rálelünk.
azt írod, hogy elkezdted egyedül kirakni a Taj Mahalt, és azt tervezed, hogy mire mind a 2000 részlet a helyére kerül letisztul, lecseng benned minden rossz érzésed, ami velem és az együtt töltött másfél évvel kapcsolatos, és csak a szép emlékek maradnak. és mielőtt befejeznéd a halhatatlan szerelem emlékművének kirakását, szólsz, hogy menjek el hozzád, és illesszem az utolsó kis darabot a helyére...
és én ott leszek.
mert a hideg, lassan önmagukba omló márványfalak nem állíthatnak emléket az örökké tartó igaz szerelemnek. mert csak az igaz, ami örök. véges emberi élet, porladó emberi kéz nem alkothat örök dolgokat.
azt mondják holdfényben a Taj Mahal láthatatlan lesz. amikor a rázúduló ezüstpalást mögé rejtőzik, eltűnik az emberi szem elől. eltűnik vele együtt minden, ami véges. a szavak, a tettek, az érzések, az emlékek. a romló dolgok átadják helyüket a lélek csöndjének, ahol minden igaz szerelem halhatatlan és örök...
írta piszlicsáré ügyek@ 6:42 du.
péntek, november 18, 2005
consumnatum est
tegnap telihold volt, hatalmas fénnyel és a szférák zenéjével érkezett. kinéztem a verandára, úgy tűnt, mintha mindent vastag fehérség fedne. nem havazhatott. most már kinyitom az ajtót és kilépek. koszosezüstbe hajló fénnyel les rám az éjszaka. lilith a háztetők fölött mosolyog titokzatosan. alatta a mars vörös fényei, fölötte az esthajnalcsillag kékesfehér lángja. két istenség szolgál téged luna. vénusz és mars. két ellentétes, de egymás kiegészítő princípium. mars alul, vénusz felül. kergetik egymást. te és én. mi. ahogy néztem, rád gondoltam. mi az, amit szeretsz, mi az,amit gyűlölsz. mi állít az oldaladra, és mi sodor el mellőled. szereted, ha megnevettetlek, nem szereted, ha azt kérem, amit nem akarsz odaadni magadból, szereted, ha rajongással veszlek körül, de nem szereted, ha emlékeztetlek a szerelemre. az érzésre, amit lassan, módszeresen kiírtottak belőled. a szerelmedet áruba bocsátották, eladták, mint ahogyan a pék elad egy vekni kenyeret, vagy ahogyan a hentes eladja a fehérpecsenyét. mert te vagy a legfinomabb foszlóskenyér, a legnemesebb fehérpecsenye, és jól tudta ezt, az aki megvásárolt. a fejed fölött döntöttek. te azt hitted, hogy ez szerelem, pedig csupán adás-vételi szerződés volt, cserekereskedelem. pénzt az emberi testért. pénzt az emberi lélekért. pénzt a test öröméért. nem te vagy az első, és nem is az utolsó, akit eladnak. és lásd én nem haragszom rád ezért. olyan lehetnél, mint a migdalai galambos asszony, aki vörös hajának rezével hívta ágyába a napszámosokat, vályogvetőket, fegyverkovácsokat, fazekasokat. ez nem volt szent prostitúció, mint, amit asztarte nehéz illatokkal teli templomaiban gyakoroltak ingyen a papnők, akiket messzeföldön tiszteltek a népek. egyforma volt nekik a keléses, félszemű koldus és a nárdustól illatozó kereskedő. nem vagy hasonlatos sem a magdalai máriához, sem kámához asztarte papnőjéhez. mert mindkettő önszántából, az egyik pénzét, a másik hitből és meggyőződésből lett ágyasa a betérőknek. téged eladtak, nem eladtad magad pénzért vagy vakhitért. vágóhídra vittek úgy ahogyan azt, akit börtönbe vetettek, akit a nagy tanács elé hurcoltak, akit a golgotára vittek, akit keresztre feszítettek. elárultak harminc ezüstpénzért, és te viselni fogod a jegyeket a testeden, a lelkeden, és a válladon hordozod saját kereszted nehéz terhét. és nem lesz ott a szaracén cirénei simon, hogy egy darabon átvegye, és nem lesz ott az asszony, hogy igazi arcodat (vera icon) neki add, amikor kendőjével megtörli homlokod, és a százados, aki megkönyörül rajtad. te egyedül cipekedsz, és az is kérdéses, hogy vajon júdásod megbünteti-e magát valaha is. lásd nem haragszom rád, mert a testedből élsz. leszek néked cirénei simon, aki a terhedet viszi, leszek a kendős asszony, aki a homlokodat törli, leszek a centurio, aki ecetes vízzel oltja életed szomját. és leszek az, aki őszinte könnyeivel sirat el, egész életében. consumnatum est - mondod. consumnatum est - visszhagzom némán. csak egy út vezet el hozzád, és csak egy út vezet el tőled. via dolorosa.
írta piszlicsáré ügyek@ 10:00 du.
csütörtök, november 17, 2005
aquarius
most köt ide a legkevesebb dolog, mégis olyan nagyon ragaszkodom ehhez az egészhez, mintha tényleg jelentene valamit élni. nem félek attól ,hogy a karmám, vagy a helyem a mennyországban, vagy a pokolban elcseszem. nem hiszek ebben. persze a vízöntő korszakába lépve illene hinni valamilyen spirituális dologban, de sok a kókler, a szemfényvesztő, akiktől kilóra megveheted a megvilágosodást. ki kér tízezerért egy beavatást? mindössze háromnapos tréning, és profi auralátó lesz. jöjjön királyfi képzőbe! varázslók és boszorkák figyelem, új rézüstök és kristálygömbök érkeztek! táncoljon velünk a négyszögletű kerekerdőben, essen révületbe és élje át az orgiasztikus egyesülés élményét a természettel és főpapjainkkal! szeretne belelátni az emberek fejébe, és befolyásolni gondolataikat a világbéke és harmónia érdekében? jelentkezzen nyári táborunkba melyet pilisbükkösszentmáriamagyaroknagyasszonyhalmon tartunk ahol mellesleg a világ szakrális ütőere található. táborunk lakói megismerkedhetnek az akaratmágiával, a szexuálmágiával, rontás levétellel, szellemirtással, szennyvíz és közönséges aranyerek varázsvesszővel történő megtalálásával! rákból mákból, mindenféle nyavajákból meggyógyítja, távgyógyítva bába borbála, talányos vajákos! Világújdonság, spirituális választerápia, megoldja élete minden gondját! reformétkezéshétvége kiskunpitymalláson.ízelítő előadásainkból: miért ne egyen: húst, tejtermékekeket, gabonaféléket, olajosmagvakat. miért ne vegyen többé levegőt? ezekkel a témakörökkel és ehhez hasonlatos kérdésekkel várjuk az érdeklődőket! szeretné magától ádám kádmontól átvenni henoch próféta kulcsait? idén erre már csak ez az egy lehetősége maradt! ragadja meg!
ó magyarok ősi, igazi, egyetlen anyaistennője babbamária, segíts nekem kiigazodni az ezer meg ezer ösvényen, vezess engem az egyetlen, az igaz útra, melyet már lao-ce, meg csao csuo, és jézus, meg buddha, meg zoroaszter, valamint hermes trismegistos, ptah és toth is, meg az adeptusok és neofiták, meg flamel és st. germain végig jártak. és ne vígy engem az olcsón megszerezhető beavatás kísértésébe, a hétvégi megváltások álextatikus közösségébe, hanem törj meg, üss meg, kínozz meg, ha kell ölj meg engem, sötét, félelmetes, szűk barlangok mélyére vess. hadd éljem át újra a születés és a halál misztériumát. zárj magadba, mint magzatot az anyaméh, mint lepkét a gubó, mint holtat a koporsó. metamorphosis. testem börtönében lelkem, mint alkimista görebjeiben a higany alakuljon át arannyá, bölcsek kövévé, vörösoroszlánná, halhatatlanná.
ma álmomban egy dzsungelben jártam, ahol állat módjára éltem emberként, vadakat téptem szét.
"A mandzsu-tunguz sámán avatásakor az újonc a vadonba vonul (szimbolikusan „meghal”), ott puszta kézzel vadállatokat tép szét, majd véresen, tépett ruhában, vadállat módján üvöltözve tér vissza falujába (azaz „vadállattá vált”). Ilyenkor nem másról van szó, mint a személyiség teljes vagy részleges felbomlásáról, hogy hamarosan az egy új, immár a szent princípiumában totálisan részesült „isteni” énként térhessen vissza."
írta piszlicsáré ügyek@ 8:36 du.
a mágikus név
a napokban gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha felvenném a becenevemet első utónévként. mivel mindenki így ismer és én is nagyon szeretem, ráadásul szép hangzása is van, komolyan fontolgatom, hogy beadom a kérelmet az mta nyelvtudományi osztályára. valami jó kis indoklás kell, mivel a név jelenleg nem szerepel az utónévtárban. ha szerencsém van, jövőre már ez a név szerepel az irataimban. lássuk csak mit is kell kicserélni: szig., lakcímkártya, adókártya, TB-kártya, OTP- és MKB számlaszámok és nyugdíjpénztári cuccok, anyakönyvi kivonat. most hirtelen ennyi jut az eszembe. na és mennyibe fog ez kerülni nekem? jó sokba. szóval kedves cimborák valaki nyerje már meg azt a kibaszott lottóötöst! aztán, hogy mit várok ettől a névváltástól? azt mondják, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját nevét, ami csak az övé. ez a név ilyen. kedves mta rendes, levelező, kül, bel stb. tagok, doktorok és doktorinák kérem, hogy a nevemet szíveskedjenek majd felvenni az utónévjegyzékbe.
írta piszlicsáré ügyek@ 8:44 de.
szerda, november 16, 2005
élményfürdő
mondtam már, hogy utálom a macskákat? nem? akkor most elmondom. dudorászgatva készítettem reggeli fürdővizemet. előkészítettem a váltóruháimat, gondosan elhelyezve őket a klozett tetején. törölközőt ledob a kád szélére. sietve levetközik és elégedett sóhajjal elmerül a forróvízben. csend. gyanús csend. megmozdul a cicaklotyó ajtaja és a malac szürke teste villan ki rajta. egyetlen laza mozdulattal a kád szélére ugrik és onnan szemléli sellőbarbiskodásomat. malaccal már tegnap is megjártam a fürdőszobában, jobb az óvatosság - villan át agyamon a vészjelzés. hosszú, kényeskedő, elnyújtott mozdulatokkal sétálgat fel-alá a kád szélén, aztán rátelepszik a törölközőmre. nem!-hasítja ketté a fürdőszoba némaságát felháborodott hangom. malac kelletlenül lekászálódik a puha frottírról, és újra a kád szélén sasszézik. időnként meg-megbillen, olyankor a jobbra-balra görbülő farkával egyensúlyoz. nem lesz ez így jó, érzem. malac kedveskedik, felém jön, mancsának ujjai szétnyílnak, kapaszkodnak a körmei a síkos fajanszba. jön és az arcomhoz dörgöli a pofáját. néhány pillanatig puszilgatjuk egymást, majd tova akrobatikuskodja bundás kis testét. leugrik a kádról, ráveti magát a ruháimra, azonmód le is rántja őket, egyenesen rá az alomlapátra. most már káromkodok is. malczó úgy tesz, mintha nem csinált volna semmit, de én látom rajta, hogy megszeppenve és méltatlankodva ül a padlólefolyón. na most már hajat mosok, mert lasan kihűl a víz. belecsúzok, ahogy szoktam, az egész fejemet alámerítem, mint a keresztelő Jézust a jordán folyó vizében. pár pillanatott várok, kiélvezem a víz anyaméhhez hasonlatos ringatását. lassan kiemelkedem, kinyitom a szemem és frászt kapok. malac álkorat-pofája miliméterekre van az arcomtól. azon mesterkedik, hogy hozzám dörgölőzzön. a farka, mint a kötéltáncos rúdja, erőteljesen kimozog. érzem,h baj lesz, és megpróbálok nem ráordítani, nehogy megijedjen. ám minden hiába. az én szépségem egyetlen nagy karomcsikordulással belecsúszik a vízbe, egyenesen az arcomra huppanva. négy kilója rögvest víz alá nyom. megöllek, ha túlélem - ordítom bugyborékolva. malac fujtat, és dagasztva próbál menekülni. most látom csak, hogy nem is olyan nagyon kövér. a szőre csapzottan tapad rá. megragadom, és kirakom a kádból. méltatlankodva, de hálásan prüszköl. én kiabálok, felugrik a mosdókagylóra és telefröcsköl vízzel, ahogy megpróbálja kirázni a bundájából. kiszállok a kádból, és megtörölközöm. - most megöllek, te disznó! hasta la vista baby- mondom schwarzenegger osztrák akcentusával, majd rövid,de heves üldözés után elkapom pigletet, és betekerem a törölközőmbe. alaposan megdörzsölgetem mindenhol. kádvíz leenged, hajszárító enyhe fokozaton bekapcsol, vergődő, majd később egészen nyugodt malac lassan megszárad. a dühöm elpárolog, és már csak azt sajnálom, hogy nem lett filmrevéve az élményfürdőzés. ki mondta, hogy a macskák képesek és hajlandók is tanulni a hibáikból? malac mint egy kiselefánt újra felpattant a kád szélére, és mivel az még nedves volt a víztől, hát megint belecsúszott a kádba, de ezúttal már az üres kádba sikerült neki. most, amikor ezt a postot írom, eltelt már vagy fél óra is az ominózus kádkettős óta. malac sértődötten járkál az íróasztalon, még véletlenül sem néz rám, de beáll a monitor elé. egy biztos. ezek után mindig megnézem mielőtt habsellősködöm, hogy van-e macska a szennyestartóban, vagy az alomban, mert érzem, hogy ezek a kis kurvadékok az életemre akarnak törni. :)
írta piszlicsáré ügyek@ 10:39 de.
vicces hétfő
hétfőn együtt lógtam az exbarátnőmmel. ebéd a szerájban, azután felhívott zs.gy., hogy a westend-be találkozzunk a friday's-ben, mert oda jön a fotóslány is. szombaton még úgy volt hogy zs.gy. huga jön pestre, de ez vmi miatt elmaradt, így tényleg vicces volt, hogy a cikkhez az exemmel fotóztak le. a fotóscsaj természetesen késett, addig cikket javítottunk, meg dumáltunk. kicsit sem lett hímsoviniszta a cikk. alaposan meg is húztam itt-ott, meg a tárgyi tévedéseket is kijavítottam, ennek ellenére attól tartok, hogy bizonyos kitalációk benne foganak maradni, a lap bulvárjellege miatt. zs.gy.-vel eljött egy újságírógyerek, aki olyan ostoba volt, mint a segg. iszonyúan primitív kérdéseket tett fel. többek közt, miért kell láthatóvá válnia a melegeknek, nem lenne-e jobb ha csak a négy fal között léteznénk, meg hogy a természet eredendően ffit és nőt alkotott, nem véletlen, hogy azonos neműeknek nem lehet gyermekük, mert természetellenes, és nem gondoljuk-e, hogy a társadalom felbomlásához a buziság hozzájárul, sőt kardinális oka, meg hogy a homoszexualitás az csak egy divathullám. ehhez hasonló elméletekkel szórakoztatott bennünket. az előítéletes médiamunkást aztán kétfelől támadtuk meg és saját érvein keresztül bizonyítottuk be, hogy ostobaságokat beszél. félórás várakozás után végre befutott a fotóscsaj és elkészítette a képeket. nem lettek túl rosszak, elméletileg majd meg is kapjuk őket később. a fényképezés után kutyát sétáltattunk, ez a feladat jövő héten szerdán és csütörtökön az én programom lesz. aztán elmentünk vásárolni, majd egy isteni pestos pastát készített vacsorára. közben befutott öreg cimborám exem párja. megkérdeztem tőle néhány dolgot a papíron járunk barátnőm ügyében. hat körül jött % és hazarodeóztunk.
írta piszlicsáré ügyek@ 8:40 de.
kezdek magamhoz térni
a szakításból, az elköltözésből, meg úgy egyáltalán mindenből. igaz, még mindig nem tudom, hogyan tovább, és a fényhiányból eredő depim is becsatlakozott az érzelmi válság mellé, amit mostanában élek meg. malac és ciró rendületlenül vigasztalnak. én vagyok a macskasitter, ennek ellenére ők ugrálnak felváltva az ölembe, hogy a puhaságukkal, a dorombolásukkal, meg a mocskos kis pofájuk hozzámdörgölésével feldobják a hangulatomat.
úgy érzem magam, mint aki egy erősen korhadó függőhídra lépett. oda ahonnan elindult, már nem térhet vissza, és az is kétséges, hogy megérkezik-e valaha a túlsó partra. valahová pedig biztosan megérkezem, csak az lehet kétséges, hogy pontosan hová. % azt mondta, hogy ez egy feladat. minden eddiginél nehezebb, de nem teljesíthetetlen. azt gondolom, hogy a sors vagy mi, alapvetően nem ad teljesíthetetelen feladatokat. csak rajtunk múlik, hogy elszúrjuk, vagy teljesítjük, meg a helyesen megválasztott célokon, vágyakon.
miért van az, hogy ha nagyon fáradt vagyok és hirtelen alszom el, mindig azt álmodom, hogy zuhanok, és ilyenkor megrázkódom álmomban.
írta piszlicsáré ügyek@ 7:49 de.
vasárnap, november 13, 2005
operettszerelem
ma egy hete költöztem %-hoz. tegnap voltunk a westbalkánban szülinapokat ünnepelni, a társaság válogatott cimborákból állt. ha az elején akadozott is egy kicsit a diskurzus és alacsonyabb volt a hangulat hőfoka, az rögtön megváltozott, amit bedobtam egy témát, ami megosztotta a társaságot. verekedés azért nem lett belőle. hajnali fél négyig züllöttünk, amikor % már igen csúnyán nézett rám. rájöttem, hogy ideje indulni, különben a küszöbön alszom. aztán végigrodeóztuk a kihalt várost operettslágereket énekelve. most egyelőre csak operettszerelem van. papíron, és hangjegyekben.
írta piszlicsáré ügyek@ 2:02 du.
|
|
|
|
|
