Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."

Linkek

Irományok

• aki
• önreflexív álszonett
• álmok
• tegnap
• tényleg
• what a similarity
• distance & nearness
• ma reggel
• egy utolsó slukk
• névadó dal

kedd, október 11, 2005

néha

olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki most fedezi fel a körülötte lévő világot. tele vagyok miért, hogyan, hová kérdésekkel, de főleg a miértekre keresem a válaszokat. nem tudom, hogy három éves koromban mennyire borítottam ki ezzel a szüleimet és a nagyszüleimet, de most valahányszor megválaszolódik magam vagy mások által egy miért, nyomban új miértek lépnek a helyébe. egyre több és több kérdés. olyan ez, mintha egyáltalán nem ismerném magamat, meg a világot. egyre erősebb a késztetés arra, hogy újra felfedezzem, és minél többet tapasztaljak meg belőle, hogy enyhítsem a miértek okozta bizonytalanságot. ebben viszont az a riasztó, hogy tudom, pusztán gondolkodással nem tehetek szert sem önmagam, sem a világ akár töredékes megismerésére sem. máshogyan kell. cselekvéssel és nem cselekvéssel. gondolkodással és érzékek által. merjünk szeretni.
tegnap frommot olvasgatva rájöttem, arra, hogy észrevétlenül engem is bekebelezett a fogyasztói társadalom komformizmusa. előregyártott érzelmekkel, adok-kapok cserefolyamataival. eddig azt hittem, hogy én szívesen adok másoknak, csupán azért, hogy adhassak. egy francot. rájöttem, hogy valójában ha adok, az azért van, mert kapni is akarok. ha pedig nem jó a biznisz, kiakadok. kereskedőnek érzem most magam ettől, aki kínálja a portékáját, és mindig megharapja a pénzt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban arannyal fizettek neki. és persze néha a sárgán csillogó felszín alatt értéktelen dolgok vannak, de én sem vagyok bölcsek köve. aki engem fogyaszt nem lesz sem örökéletű, sem mindentudó, de lehet,hogy még boldog sem. a lényeg nem a felszín, ami odasodor, vagy eltaszít.
kiscserkész feladat: elsajátítani az önzetlen adás és odaadás képességét. ha nem érzem önfeláldozásnak vagy szenvedésnek, nem érzem magam kifosztottnak, akkor nem válok sem kereskedővé, sem árucikké, és dobhatok mégegyszer, vagy előre léphetek egy mezőt.

írta piszlicsáré ügyek@ 8:56 de.