Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."


Linkek

dyke.freeblog.hu

Irományok

szerda, november 16, 2005

élményfürdő

mondtam már, hogy utálom a macskákat? nem? akkor most elmondom. dudorászgatva készítettem reggeli fürdővizemet. előkészítettem a váltóruháimat, gondosan elhelyezve őket a klozett tetején. törölközőt ledob a kád szélére. sietve levetközik és elégedett sóhajjal elmerül a forróvízben. csend. gyanús csend. megmozdul a cicaklotyó ajtaja és a malac szürke teste villan ki rajta. egyetlen laza mozdulattal a kád szélére ugrik és onnan szemléli sellőbarbiskodásomat. malaccal már tegnap is megjártam a fürdőszobában, jobb az óvatosság - villan át agyamon a vészjelzés. hosszú, kényeskedő, elnyújtott mozdulatokkal sétálgat fel-alá a kád szélén, aztán rátelepszik a törölközőmre. nem!-hasítja ketté a fürdőszoba némaságát felháborodott hangom. malac kelletlenül lekászálódik a puha frottírról, és újra a kád szélén sasszézik. időnként meg-megbillen, olyankor a jobbra-balra görbülő farkával egyensúlyoz. nem lesz ez így jó, érzem. malac kedveskedik, felém jön, mancsának ujjai szétnyílnak, kapaszkodnak a körmei a síkos fajanszba. jön és az arcomhoz dörgöli a pofáját. néhány pillanatig puszilgatjuk egymást, majd tova akrobatikuskodja bundás kis testét. leugrik a kádról, ráveti magát a ruháimra, azonmód le is rántja őket, egyenesen rá az alomlapátra. most már káromkodok is. malczó úgy tesz, mintha nem csinált volna semmit, de én látom rajta, hogy megszeppenve és méltatlankodva ül a padlólefolyón. na most már hajat mosok, mert lasan kihűl a víz. belecsúzok, ahogy szoktam, az egész fejemet alámerítem, mint a keresztelő Jézust a jordán folyó vizében. pár pillanatott várok, kiélvezem a víz anyaméhhez hasonlatos ringatását. lassan kiemelkedem, kinyitom a szemem és frászt kapok. malac álkorat-pofája miliméterekre van az arcomtól. azon mesterkedik, hogy hozzám dörgölőzzön. a farka, mint a kötéltáncos rúdja, erőteljesen kimozog. érzem,h baj lesz, és megpróbálok nem ráordítani, nehogy megijedjen. ám minden hiába. az én szépségem egyetlen nagy karomcsikordulással belecsúszik a vízbe, egyenesen az arcomra huppanva. négy kilója rögvest víz alá nyom. megöllek, ha túlélem - ordítom bugyborékolva. malac fujtat, és dagasztva próbál menekülni. most látom csak, hogy nem is olyan nagyon kövér. a szőre csapzottan tapad rá. megragadom, és kirakom a kádból. méltatlankodva, de hálásan prüszköl. én kiabálok, felugrik a mosdókagylóra és telefröcsköl vízzel, ahogy megpróbálja kirázni a bundájából. kiszállok a kádból, és megtörölközöm. - most megöllek, te disznó! hasta la vista baby- mondom schwarzenegger osztrák akcentusával, majd rövid,de heves üldözés után elkapom pigletet, és betekerem a törölközőmbe. alaposan megdörzsölgetem mindenhol. kádvíz leenged, hajszárító enyhe fokozaton bekapcsol, vergődő, majd később egészen nyugodt malac lassan megszárad. a dühöm elpárolog, és már csak azt sajnálom, hogy nem lett filmrevéve az élményfürdőzés. ki mondta, hogy a macskák képesek és hajlandók is tanulni a hibáikból? malac mint egy kiselefánt újra felpattant a kád szélére, és mivel az még nedves volt a víztől, hát megint belecsúszott a kádba, de ezúttal már az üres kádba sikerült neki. most, amikor ezt a postot írom, eltelt már vagy fél óra is az ominózus kádkettős óta. malac sértődötten járkál az íróasztalon, még véletlenül sem néz rám, de beáll a monitor elé. egy biztos. ezek után mindig megnézem mielőtt habsellősködöm, hogy van-e macska a szennyestartóban, vagy az alomban, mert érzem, hogy ezek a kis kurvadékok az életemre akarnak törni. :)


írta piszlicsáré ügyek@ 10:39 de.