Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."


Linkek

dyke.freeblog.hu

Irományok

szombat, október 29, 2005

exhibition

csütörtökön m.-mel és %-kal elmentünk a szépművészetibe stílszerűen g. lachaise a nő c. kiállítására élményt gyüjteni, m. randijaihoz. v.i.p. bejáraton közelítettük meg a tárlatot, mint a fontos emberek, kopnyánként 1200-ért váltottunk tikettet, leültünk a büféteremben a dizájnos székekre elfogyasztani a törleyt, ami a jegyek mellé járt. m. kifogásolta, hogy nem ihat a pénzéért hungáriát. sztm végül is tökmindegy, hogy mivel próbálnak leitatni és elmosni a bennem élő fösvényt, aki jól tudja, hogy a semmiért fizetett ki ennyi pénzt. a sarokban diszkrét jazz szól, diszkrét muzsikusoktól, egy szakálas muksó folyamatosan fényképezi a vendégeket, mintha ezért fizetnék[lehetséges]. mi is lencsevégre kerülünk. 21-kor kezdődik a tárlatvezetés. nézegetjük az entellektüel csajokat. m. azt tervezi, hogy ideszervezi majd a randikat, esetleg a bulikat is. megszerezzük a múzeumnak picasso összest, ezért cserében a vizuális kultúra képzőművészeti ágának fellegvára szemet huny a fölött, hogy 200 nő ötpercenként gyújt rá pl. rembrant képek mellett. attól nem tartanék, hogy eltűnne egy raffaello, vagy tiziano, mert manapság a színeskijelzős kamerás mobil a divat. kilencet üt a vekker, becsordogálunk szép lassan a kiállítóterembe. érdeklődő tömeg. egy szakálas fazon folyton segíteni akar nekünk. nem kérünk belőle. a tárlatvezető csaj korrekten vastagharisnyát, hozzá kockás, térdig érő gyapjúszoknyát és világosblúzt visel. a hangja vékony az idegességtől és az emelkedettségtől. ide-oda repked a szobrok közt, vele tart a tömeg. mi külön utakon járunk. nézegetjük a mester torzóit, merthogy tisztességes szobrot ő sem csinált. általában hiányzik a modell feje, de ha az is meg van, akkor groteszk torzulásokat képez a mellből és a fenékből. sztm baja volt az anyjával, vagy szemüveget hordott. mindegy. m. szeretne haza(fel)vinni egyet a lakásába, én megjegyzem, hogy nem örülne, ha egy ilyet találna az ágyában. nem bírjuk tovább felröhögünk, és nemhogy csillapodna, még fokozódik. % úgy tesz, mint aki nem tartozik hozzánk, ezért a lehető legerőteljesebben belevonjuk a baromságokba. megpillantjuk fényképen a mester múzsáját és szeretőjét, isabelle-t. elhízott, lógómellű nő. már látjuk, hogy lachaise szemüvege volt rózsaszín, esetleg zöld, ha olykor sodort magának. a tárlatvezető lény rádöbbent bennünket a nagy párhuzamokra. lachaise öt hónappal picasso után született. ezt úgy mondja, mintha fátum-szerű lenne, hogy a két művész öt hónap különbséggel állt ballisztikus pályára. lehet, hogy mégis van ebben valami. picasso is meglehetősen elnagyolta a nőket a vásznain. műértők szerint ez a letisztult forma. kiszaladt belőlem azért egy kis kacaj, amikor két sznob a lebegő nőalak c. szoborra ugyanezt mondta. engem inkább egy szétnyíló gubacsra emlékeztetett. a múzem után a szódában pihentük ki a fáradalmakat néhány hosszúlépés társaságában, és utána huss haza.
nem tudom m. meghív-e bennünket a következő kultúrafogyasztó akciójára. végül is, ha valóban szórakozni akar, biztosan.


írta piszlicsáré ügyek@ 7:17 de.