Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."

Linkek

Irományok

• az igéret
• irgalom
• exit
• egy kiállítás margójára
• néha
• aki
• önreflexív álszonett
• álmok
• tegnap
• tényleg

hétfő, október 17, 2005

ízirájder öcsém!

két nap kellett, amíg végre ide tudtam ülni,hogy elmeséljem a péntek éjszaka történéseit röviden. kb. fél tizenegykor érkeztek meg a cimborák, hogy továbbinduljunk együtt a toldi moziba. előtte gyorsító gyanánt valami töményebb dologot akartunk magunkba dönteni, ami végül nem sikerült, mert az éjjel-nappaliban csak mini unicum volt, azt meg kollektíven utáljuk. maradt a buliban található választék. annyira szét voltam hullva, hogy szabályosan undorodtam a bent hullámzó tömegtől. összerezzentem, ha bárki hozzámért. ezt a hirtelen jött fóbiát megpróbáltam egy száraz, fehér hosszúlépéssel leküzdeni, nem sok sikerrel. a hosszúlépés olyan, hogy megihatsz belőle akár ötöt is egymás után, ha nagy feszültségek cikáznak benned, akkor egyszerűen nem tud feloldani, ellazítani. ezek után kértem egy kóserszilvát is. a hatása meglepő módon a hosszúlépésével volt egyenlő, vagyis zéró. aztán a szamurájlány odavitt n.-hez. n. szokás szerint jégkirálynőt játszott. erre megindult bennem a lavina, és rögtön az érzelmek hullámvasútján találtam magam. a mesterrel felváltva hívtuk meg egymást különböző pálinkákra, amikor a kóserszilva elfogyott, mázesbarackot ittunk. a mester cselesen az utolsó pohárba már egydecit kért. amikor felhajtottuk, olyan transzcendentális kábulatot eredményezett, amelyben állítólag 5 percen keresztül sakálként üvöltöztem n. nevét. % nyugtatgatott, akit többek között a barátság hídjainak felégetésével fenyegettem meg, mert alig volt hajlandó fájdalmamra egy kupicával inni, és engem megitatni. én erre nem emlékszem, de ha a többiek ezt állítják, akkor az úgy van. arra emlékszem, hogy a kis zsidólánnyal, gével, jót táncikáltunk a shalomra, aztán ő bemutatkozott l.-nek, aminek tétje egy topic elindítása volt milyen mm az ágyban címmel, ami végül nem történt meg szerencsére. a mester az éjszaka folyamán három órahosszat meditált egy kőpadon azon, hogy hányjon vagy ne hányjon (fel is hívtam, hogy merre jár - és igen adekváltan beszélgettünk el egymás mellett). nálam ez a kérdés nem volt ennyire metafizikus. valamikor éjfél után, elsápadtam, elindultam a kijárat felé, szamurájlány mellémugrott és kitámogatott. mivel nem tudtam hányni önerőből, ledugta az ujját a torkomon. ha nem teszi, valószínűleg a detoxban térek magamhoz. ültem én is a kőpadon, mint egy megvilágosodott, és folyamatosan, szép fehér, habos tócsákban méregtelenítettem. szamurájlány néhány idegent gyüjtött körém, hogy lelki támogatásukkal segítsék megtisztulásomat. én meg szépen, átéléssel hánytam nekik a magamét. nem csak az alkoholt, meg a könnyű vacsora apróra darált maradványait, hanem azokat a rosszérzéseket is kiöklendeztem magamból, amik bennem voltak. valójában nem az alkohol, hanem ezek vertek fejbe, ezeket kellett kiadnom magamból. a transzcendentális vomitus után, szamurájlány és a mester betámogattak a mellékhelyiségbe, ahol hidegvizet locsoltak az arcomra. nem sok eredménnyel, mert én akkor nagyon mélyreszálltam magamba, és nem az alkohol miatt. olyan mélyen voltam, hogy nem tudtam, vajon ismét képes leszek felbukni abból az érzelem árból, abból a bennem örvénylő kétségbeesésből, ami lehúzott egészen a lelkemig, amellyel mostanában köszönöviszonyban sem álltam. feldülöngéltünk a kígyóként hullámzó, szívként lüktető lépcsőkön a tánctérre, ahol ismét elfogott a vágy, hogy szétszórjam, mint magvető, rendhagyó mozdulatokkal gyomortartalmamat a ritmusra rángatózó emberek közé. a cimborák ezt látva, ismét kivittek a szabadlevegőre, ahol viszkózus tócsák jelezték, hogy egyre közelebb kerülök a saját tudatomhoz, lassan távolodva önvalómtól, mellyel eddig békésen néztem farkasszemet kataton állapotban. egy kisebb csoportosulás állt a toldi előtt, majd kivált belőle egy alak,akit csak akkor ismertem fel amikor egészen közel lépett hozzám. n. volt az. szamurájlány és a mester diszkréten elléptek mellőlem és bementek a toldiba. megkérdezte, hogy mi szükség volt arra, hogy seggrészegre igyam magam. aztán némi öntömjénezés mellett biztosított arról, hogy ezt csakis miatta csináltam, és ha látta volna, h mennyit iszom, kivette volna a poharat a kezemből. a ha meg a volna - na ezekben nem hiszek, és pont. n. barátnője a. szintén nagyjából seggrészegen álldogált az utcán, merev pillantással követve az eseményeket. n. rárivallt,hogy menjen haza, ne nézze végig megfordult gyomor perisztartikám következményét, és lesüllyedésemet. n. gondoskodása annyira meghatott, hogy röviden, tömören sikerült lehánynom. meglepő módon nem perlekedett velem a nadrágja miatt. amikor már többé-kevésbé biztos volt abban, hogy lábra tudok állni, és nem rokkantom le magam, betámogatott a toldiba, ahová persze nem akartam bemenni, erre saját magával becsalogatott és átadott a cimboráimnak. valamit mondott, halál nyugodt, megértő és kedves hangon az estéről, meg kettőnk ambivalens viszonyáról, és arról, hogy ha kijózanodtam, folytjuk a beszélgetést. a mozgáskoordinációm még igen kezdetleges volt, ezért amikor indulni készültünk, hárman is támogattak. jobbról gé, balról talán a mester előttem m. és %. leültem az első ülés alá és onnan haragudtam a világra további alkoholhányással egybekötve. gé simogatta a hátam és tartotta a fejem, aztán a mester vigyázott, nehogy cigányútra menjen valami. végül m. lépett látóterembe, és meghívott mégegy kóserszilvára, amin ha jól emlékszem nagyon felháborodtam. ő kedvesen lesmárolt, és biztosított arról, hogy holnap másnapos leszek, és ha lehet, azért még most töltsek rá valamit, hogy elkerüljem a macskajajt. nagy nehezen sikerült összeszednem magam. felhúztak az ülésre, % elindult. a nyitott ablakból az arcomra ömlött a hideg hajnali levegő, és már nem kellett hánynom. békésen elaludtam. egy taxis a pirosban rámnézett és átszellemülten hortyogó fejemet látva keresztett vetett, hogy ezt az állatot sem neki kellett hazavinni ma éjjel. % úgy döntött, h az hajnal hátralévő részét nála vészelem át. nem tudtam volna felmenni a harmadikra, de hozzá viszonylag egész jól be tudtam dülöngélni. megkerestem a helyem az ágyban és ruhástól beájultam. % levette a cipőmet és betakargatott. valahonnan mellém került egy kék színű műanyagkád, amelyet bár addig semmi késztetést nem éreztem erre, rögtön megtöltöttem friss, keserű epével. malac érdeklődve nézte,hogy mit működök, és talán még bele is kóstolt volna az eredménybe, ha nem hajigálok rá válogatott szitkokat. majd gyomorbékémben elmerülve megkezdtem álomutazásomat. amiből egy telefon ébresztett fel tízkor, és az a tudat, hogy rég az állatkertben kellene lennem, mert az volt a ma délelőtti program. %-kal az éjszaka eseményeit érzékletesen felidézve elmentünk reggelizni a szerájba, ahol borjúgyrost tömtünk a fejünkbe. nekem valamiért nem esett olyan jól, mint máskor. aztán hazamentünk, vettem két coke-ot amit délig elszürcsölgettünk levezetésképpen, aztán könnyes búcsú, majd magamra maradok a gondolataimmal, és végül megsértem icq-n Jucit a változásmenedzseremet. lehet valakinek ennél szebb, izgalmasabb, transcendentálisabb élménye egyetlen éjszaka alatt? sztm nem. ráadásul egymás után többször is megvilágosodtam. persze, aki nem bírja, az ne igyon. mindenesetre sok dolgot felköhögtem magamból, és úgy érzem,hogy az eddigi holtpontról is kimozdultam. pantha rei - mondja az öreg herakleitosz, amivel egyet is értek, de egy biztos, kóserszilvát és mézesbarackot mostanában nem iszom.

írta piszlicsáré ügyek@ 8:55 de.