Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."

Linkek

Irományok

• le vagyok győzve
• ízirájder öcsém!
• az igéret
• irgalom
• exit
• egy kiállítás margójára
• néha
• aki
• önreflexív álszonett
• álmok

kedd, október 18, 2005

a gépezet foglyai

voltunk ma reggel. már 7kor ott toporogtunk vérvételre várva a herminán, tekintélyes hosszúságú sor kígyózott a labor előtt, ahol a kiírtak ellenére csak 7.15kor kezdődött meg a népírtás. két ráérő nyugdíjas perlekedett velünk, hogy álljunk a sor végére [megjegyzem ott álltunk amúgy is]. szelíd pressziót gyakoroltunk rájuk arabvarázslattal és madárinfluenza vírussal, mire műfogsorukra bőrt húztak és jótékony csönd telepedett a folyosóra. a gyászmenet lassan haladt a betegfelvétel felé, mire odaértünk, K. türelme elfogyott és hiába próbáltam lebeszélni a pedagógia óráról azzal, hogy a sor máskor sem lesz kisebb, pánikszerűen elhagyta a terepet. neki volt igaza. én kaptam egy kisvödröt, hogy abba ürítsem hólyagom tartalmát. vakon bíztam abban, hogy nem megy mellé semmi a szalmasárga szekrétumból, mivel a klozettban nem égett a lámpa, mágikus képességeim pedig még nem fejlődtek ki annyira, hogy egy "lumos" kiáltással fényt csiholjak a világtalanul pislogó wolfram-szálból. a nagyja azért belesikeredett. ezután vérvétel következett. behívtak bennünket. én is mentem volna, mire az asszisztens, aki a névsor-felolvasóestet tartotta rám mordult kellemetlen szopránján: "maga fiatalember csak akkor jöjjön,ha hallja a nevét!" mondom: "hallottam" - és mit sem törődve a kitágult pupillájú delnővel, beléptem a vágóhíd ajtaján. ott még két hasonló inzultusban volt részem. a nyugdíjas szabotőr, aki az elején protestált sorbaállásunk ellen, leejtette a könyökvénájára csimpaszkodó vattát és a vállába kapaszkodó ridiküljét a földre. "kérem, fiatalember segítsen nekem egy kicsit" - fordult felém megvillantva rúzsos akrilfogait. mivel tulajdonképpen szeretereméltó és kedves [fiatal]ember vagyok, félretéve reggeli összekoccanásunkat, vigyorgó aranyhalként teljesítettem mindhárom kívánságát. aztán végre én is sorrakerültem. a nővér igen kedvesen mosolygott,én meg csak sápadtan és egyre kisebbre összehúzódva figyeltem, ahogyan egymás mellé rakja a vákumos csöveket. nyolc darab feküdt egymás mellett szép sorban a hideg márványasztalon. akkor veszítettem el maradék önbizalmamat, amikor rápillantottam a kékesen vibráló monitorra,ahol a nevem melletti panelen még egy ujjbegyszúrást is feltüntettek. persze nincsen rózsa tövis nélkül, de azért vannak határok úgy gondolom. miután sikeresen véremet vette, tényleg ügyesen, azt meg kell hagyni, egy baszottnagy lándzsát [ahogy ő hívta] döfött a bal kezem gyűrűsujjába. ma alacsony volt a küszöböm minden tekintetben, így a szemem enyhén jojózott a fájdalomtól, ráadásul egy ideig képtelenné is váltam bizonyos tettek végrehajtására. egy csepp vér a semmibe, egy másik az óraüvegre, végül kis nyomkodás és törlés percekig. meg van a vérzési és alvadási időm is nagyszerű. úgy gondolom ezek után joggal jelenthetem fel az orvosom az emberjogi bizottságnál kínzás tárgyában. a művelet hosszasan tartott, és egy másik asszisztens előzékenyen odahozta a kabátomat, hogy meg ne hűljek. persze nála is a fiatalember kategóriájába kerültem. titkon hízott a májam, de kicsit kínos is volt két nem közt lebegni kedd reggel. mondtam az asszisztenciának nagy ravaszul, hogy nem gond, androgün vagyok. mire megvilágosodtak, arcukon a nirvánába zuhanó buddha szelíd mosolya ömlött el: hermafrodita - állapították meg - ilyet élőben még nem láttak. belső mosolyom, kívül talán vicsorgásnak tűnhetett. mindenesetre kaptam egy kémcső vért, mint kiderült vdrl vizsgálatra - amit fel kellett vinnem a bőr és nemibeteg gondozó rendelőbe a 2. emeletre. mint kiderült ez a lues-szifilisz-vérbaj [kinek mi tetszik] betegség szűrésére használatos wasserman-teszt leánykori neve. feldúltan vonulok végig a fogászaton a bőr és nemibeteggondozó rendelő felé. persze iskolafogászat van ma, tele van gimnazista csitrikkel az egész folyosó, át kell verekednem magam rajtuk, és mind látja, hogy kezemban a saját élő szövetem, mint egy véres kard és suhanok vele az aids-szűrés feliratú ajtó felé, ahol bekopogok, és odaadom a nővérnek, aki kedvesen biztosít, hogy péntekre, legkésőbb hétfőre meg lesz az eredmény, addig se aggódjak. persze, ahogy már jung is megmondta, semmi sem lehet anyira rossz, hogy valami jó ne legyen benne. visszafelé a gimnazistalányok már széles sávot bocsátanak rendelkezésemre a feltűnés nélküli távozáshoz. és az egészben tudják, mi a bosszantó? az, hogy ez a felhajtás egy csukróizületi szalagszakadás és ganglion miatt történt, amit lokális érzéstelenítésben, kb. 40-50 perc alatt helyrehoznak jövő héten kedden. egy kicsit azért már kezdek félni, és rémségeket vízionálni. szóval kinek a lova dögöljön meg?

írta piszlicsáré ügyek@ 10:09 de.