Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."


Linkek

dyke.freeblog.hu

Irományok

csütörtök, október 27, 2005

trip

félkarú óriásként írom ezt a postot. 25-én túléltem a ganglion kivételt és szakadt ínszalagom összevarrását. előző este megérkezett váratlanul az öcsém. a tankörével látogattak el az egyetemről a székesfővárosba. a kazinczy utcában lett volna szállásuk, valami nagyon tré helyen, ezért meghívtam magunkhoz, hogy pihe-puha paplanos ágyban alhasson, és jókat egyen. csináltam is hamargyorsan egy padlizsános spagettit. aztán dumáltunk éjfélig a nőktől az szingularitásig mindenről. azt gondoltam hogy nem lesz gond az alvással. francokat. négykor már fent kukorékoltam. hatig forgolódtam, aztán a reggeli rutin, majd irány az uzsoki. a villamosnál összefutottam k.-val ,aki az éjjelt egy barátnőjénél töltötte, mert összebalháztunk. elkisért az uzsokiba, egészen az osztályig. mint egy hatalmas, modern amfiteátrum, olyan az a kórház. ügyesen el is lehet tévedni benne. k.-nak is sikerült a mosókonyhában kikötnie, amikor elbúcsúztunk egymástól, és megpróbált kijutni a kórházból. az osztály fehér, tiszta, fényes, csendes, és ami a legfontosabb nem húgyszagú. a nővérek felvesznek, elirányítanak, aláírok vagy húsz papírt és kapok egy ágyat, aztán egy sötétkék, impregnáltpapírból készült hátulkötős seggvillantó hálóinget, amiben majd operálnak. és kapok még a bal csuklómra egy betegazonosító karszalagot, amin egy szám vagyok csupán. elhelyezkedek a szobában, egy idősebb beteg olvasgat. ischiázos, steroid infúzióra vár. megkérdezem, hogy mikor kerülök műtőbe. fél órável hamarabb jön értem a vicces műtősfiú, gyorsan kell öltözködnöm, nehogy elkéssek a saját operációmról. gyorsan dobok egy sárgát is, nehogy a műtőasztalon sikeredjen. ráfekszek az ágyamra abban a seggvillantós csodában. a fazon megindul velem a műtő felé. be a liftbe, majd az aula körfolyosóján, talán az első emeleten haladunk tovább, szánakozó látogatók egy padon. és rögtön megkeményítem arcvonásaimat, nehogymá' úgy tűnjön, hogy én félek. acélos tekintetem a szemükbe fúródik. a műtősfiú viccelődik, és elmagyarázza, ha lokálban csinálják, akkor még ma hazamehetek, ha narkó lesz, akkor csak holnap. nincs kedvem beszélgetni, meg nevetgélni sem a hülye viccein. beérünk a műtő előterébe, az átrakóba, vagy mi a franc a neve. itt át kell másznom az ágyamból a műtőasztalra,ami zöld lepedővel van leterítve. kapásból eltalálom a jobb kezemmel, amivel támaszkodni akartam, a két láb közötti lyukat, és vállig becsúszom az ágyba. a pucér seggem az égnek mered. tisztára mint egy büdösbogár. sikerül kihúznom a karomat a feketelyukból, a csávó sajnálkozik, én megjegyzem,hogy igazán közel a műtő ha eltört akkor most az is összerakják. rámterít egy zöld lepedőt és kapok egy idióra gumisvalamit a fejemre. tisztára úgy nézhetek ki benne, mint zsanuária a rabszolgasorsból. undánszungárungé- énekelgetem magamban. betol az ötös műtő elé. a folyosón nagy jövés menés van. szinte futószalagon hozzák ki a betegeket, az ötösből, ahová én tartok egy öregebb nő távozik széthullva bütyökműtéttel, meg egy fiatal fiú gipsszel a lábán, próbálják pofozni, ébresztgetni - gábor készen vagyunk, ébredj fel! a négyesből egy öregnéni jön, talán combnyaktörés? - nem tudom. nyöszörög valaki után. na meg van a kedvcsináló, gondolom magamban. egy maszkos alak hozzám lép - mindjárt túllesz rajta. mindjárt rendben lesz. ne izguljon! melyik keze is? mondom -jobb. egy pillanat múlva rájövök, hogy a drága jó orvosommal beszélgetek. na fasza. még jó,hogy én tudom, melyik kezemet kell műteni. erősen reménykedem,hogy csak viccelődött. betolnak a műtőbe. érdekes félhomály fogad, meg kicsi zöld emberkék. a műtősnő megkérdezi, hogy megkaptam-e az előkészítést az osztályon. hát persze,h nem, azért reszketek, mint a nyárfalevél. azt mondja, hogy mindjárt jobb lesz és vagy 4x próbálja eltalálni balkezem könyökvénáját. szentségel és elnézést kér. ezt már az osztályon be kellett volna kötni, és infúzióval érkezni a műtőbe, meg szeduxennel. végre sikerül beszúrnia, a bal karom csupa vér, jobbkezemet is leszíjazzák, felvágják a vállamon a seggvillantós hálóinget, az orvosom valami narancssárga folyadákkal keni be a kezemet egészen könyékig. három műszertálca áll az ágy mellett. megpillantok a szikék és kampók erdejében egy elektromosfúrót, meg egy csontfűrészt. nyelek egyet. ha levágják a kezem, beperelem az egész bagázst. a műtősnő valami kék folyadékot fecskendez a kanülbe, amitől flaseim vannak. de jó, olyan, mintha bélyegeztem volna. a fém plafonon a sterilizálógázt átengedő lyukak rohambilis hangyákként kezdenek menetelni. lándzsájuk is van. eszembe jut egy republik dal. -most egy kicsit elalszom - gondolom és egy republik dallal kívánok szép álmokat magamnak. - készen vagyunk, pofozgat a nő, elmosódott zöld szörnyként fölémtornyosulva. - meddig tartott?- kérdezem. -másfél óra - vágja rá. - most már rendben lesz a keze. hálás vagyok és kurva álmos, de nem csukhatom le a szemem, mert rögtön pofonvágnak. forog velem az egész műtő. kitolnak, a viccesfiú már vár. átrak a pihe-puha ágyamba és betakar. nagyon jó, végre alhatok. lehunyom a szemem. pofozni kezd. a p*csába, hát mér' nem hagynak békiben nyugodni!- gondolom és azt a kurva republik dalt énekelgetem, amit elalváskor, hogyaszongya: soha ne szeress, ha most nem jössz, soha ne szeress,ha most nem vagy itt uuuóóóóó. beszélgetni próbál velem, de én csak dudorászom ezt a két sort. végre a kórteremben vagyok, alszom, belesüppedek az ágyba. pfffffffffff, jön egy nővér. szólongat. nem válaszolok. én aludni akarok. erre felpofoz. mérgesen kinyitom a szemeimet. nem alhatok. beköt még egy infúziót. elérem a mobilom az éjjeli szekrényen. gyorshívásokat bonyolítok. túl vagyok. így legalább nem alszok vissza. kéne egy cigi. fáj a torkom. lecsöpög az infúzió, nem ehetek, nem ihatok estig. álmos vagyok. a kezem fáj egy kicsit. sms-ek. nem győzöm olvasni és törölni őket, hogy legyen hely. alvás. alvás. alvás. este k. és % jönnek látogatni. fáradt vagyok, türelmetlen. k. segít átöltözni a seggvillantósból pizsamába és megpisiltet, mert nem tudom lehúzni a nadrágom. kimegyünk a társalgóba. % felfedez egy törpetaposógépet, tiszta röhejes. elfogysztom a vacsorát, kefír. félkézzel kurva könnyű felbontani. mégelődök. röhögünk egy csomót. poénkodnak rajtam a görcsök. este vészhelyzet, hárman nézzük, a szobatársaim kommentálják a film műtéti jeleneteit és párhuzamot vonnak az operációmmal. nevetünk. az a legjobb orvosság. az éjszakás nővérek, fájdalomcsillapítót adnak, hiába veszem be. fáj, nem tudom megszorítani a gipsz alatt.

na a többit majd holnap, vagy máskor, mert fárasztó csak balkézzel gépelni.


írta piszlicsáré ügyek@ 12:55 de.