Rólam

...úgy gondolkodik mint egy aggastyán, felülemelkedik minden szolgaságon és minden hiten, magányos, hontalan, vallása és foglalkozása nincsen, és tudja, hogy soha nem kell elköteleznie magát. Szabad vagyok. Alig létezem. Megismertem a fantomok szerelmét, de nem ismerem az élők súlyos szenvedélyeit. Városról városra vándorlok, idegenként másoknak és idegenként saját magamnak is."


Linkek

dyke.freeblog.hu

Irományok

szombat, október 22, 2005

október - plein air

ma ilyen októberi nap van. ezt a sovány műkritikát vagy két évvel ezelőtt írtam, de most ideillik.

Ferenczy második nagybányai korszakának egyik legjobban sikerült képe az 1903-ban festett Október című alkotás, mely ragyogó fényeivel tűnik ki a mester képei közül. A vászon legszembetűnőbb jegye, hogy napfény uralkodik az Október világában. Csakhogy itt a forró napsütés éles, erősen határolt foltokba tagolja a képet, mert ősz van, s bár még virágos, még dús a természet, de a nap hűvösödik, s a nyár gyanútlan örömére ebben a hűvösségben jelentkezik a láthatatlan, a fenyegető ősz. Feltűnő, hogy a korábbi festményekhez viszonyítva mennyivel szűkebb a természeti környezet a figura körül. Az erdők, hegyek monumentális környezetéből a festő képének témáját az otthon szelídebb, meghittebb részletei közé helyezi, ami nagymértékben fokozza a kép intimitását.
Az Október színtere a nagybányai családi otthon kertje. A kifeszített, nagy napernyő, a kerti bútorok otthonosságot, derűt sugároznak. A nagybányai mindennapok véletlenszerűen kiragadott részlete békés vidéki hangulatot áraszt. Megkapó, hogy a festmény mentes minden manírtól és mesterkéltségtől. A jelenet láthatóan nem beállított, hétköznapi pillanatról van szó. Ezt bizonyítják az asztalon lévő félrecsúszott terítő, és a szétgurult almák. Szinte észrevétlen a festmény fontos szerkezeti eleme, a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig húzódó átló. Az átlós szerkezet a képfelületen rendszerint dinamikus hatást eredményez. Itt elsősorban rendező-szerepet tölt be, hatását ugyanis csökkentik a háttér vízszintesei. A kerítés, valamint a hegygerinc és égbolt találkozásának vonala metszi a kerti ernyő legmagasabb pontjától induló átlót, mely az újságolvasó férfi kalapján, hátán, s az asztalterítő élén keresztül húzódik. Ez az átló egyúttal határvonal is. Tőle balra a mindennapi élet használati tárgyai, jobbra a fényben fürdő őszi táj. Szelíd napfény csillogtatja meg a színeket, s különösen sugárzóan verődik vissza a fehér felületekről. A természet őszies színei, a fénylő fehérek, sárgák közül vígan piroslanak az asztalon levő almák.
A festményen érezni, hogy a művész szinte nem tud betelni a szétáradó fénnyel, vásznán igyekszik megragadni az októberi pillanat impresszióját, melyet a megfigyelt fény- és színjelenségek gazdag visszaadásával elevenné varázsol. A fény és árnyék játékai, a reflexek villódzásainak nyoma megjelenik a képen, szokatlan dinamizmust, és energiát kölcsönözve az októberi napfénynek. Az Október Ferenczy plein air sorozatának egyik legszebb darabja. Láthatóan izgatják a művész képzeletét a napfény színhatásai, a színek ragyogó foltjai, az árnyékok érdekes vonalai, melyeket rendkívüli technikai készséggel festett meg.



írta piszlicsáré ügyek@ 8:17 de.